Kerékpárral Svájcba -20. rész- A visszaszámlálás elkezdődött

Day #20: Gaishorn- Gleisdorf 

Nyerítés? Ez érdekes. Fokozatosan ébredek bele a reggelbe, és fél lábbal még álomországban határozottan szokatlan volt egy ló nyerítésére ébredni. Ahogy kinéztem a sátramból, az első dolog, amit megláttam egy kiscsikó volt, ami épp a hámjától igyekezett megszabadulni. Aznap is egy új helyen ébredtem fel, új embereknek köszöntem meg a segítséget és új emberektől búcsúztam el.

Kerékpárral Svájcba -19. rész- Kétezer kilométer a hegyóriások alatt

Day #19: Taxenbach-Gaishorn:

Egy kisváros közepén lévő infó pont sajnos nem az a hely, ahol sokáig lehetne reggel ejtőzni, így elmaradt a szundi nyomogatás és a „csak még 5 perc”. Korai kipattanás után gyors összepakolás és reggeli következett. Újdonsült francia lakótársammal elmaradt a könnyes búcsú, és elérhetőség csere: egy újabb ember, akit megismertem az út során és jó eséllyel már nem fogunk többet beszélni. Az ilyen alkalmi kapcsolatok az utazás sajátjai, ha minden nap máshol alszol, nehéz, de talán nem is kell elmélyült barátságokra szert tenni menet közben.

Kerékpárral Svájcba -17 és 18. rész- Az esőcseppek is a helyükre esnek

Day  #17-18: Roppen – Wörgl – Taxenbach

Tökéletes csend és nyugalom. Csak a pajta falának résein át beszűrődő fényből tudom, hogy a Nap már ébren van, így nekem is illik lemásznom a szalmatömbökre rögtönzött ágyamból.  Ez a reggel a teljes ellentettje volt a tegnapinak. Háborítatlanul indult a napom, ébresztő nélkül akkor ébredtem fel, amikor a szervezetem úgy gondolta, hogy teljesen kipihente magát és készen áll újabb 130 km megtételére.

Kerékpárral Svájcba -16. rész- Fél nap mókuskerék, fél nap száguldás

Day  #16:  Innerbraz-Roppen

Mielőtt elindultam Svájcba, csak a mérföldköveket terveztem meg előre. Mérföldkőnek számított egy nagyobb város, tavak, országok, és földrajzi látványosságok. A mérföldkövek közötti távolság viszont improvizációval telt: reggelente soha nem tudtam előre, hogy pontosan mi vár rám aznap, és, hogy este hol alszok majd. Ahol a nap vége ért, ott töltöttem az éjszakát.

Kerékpárral Svájcba -15. rész- Három országban, egy nap alatt

Day  #15:  Wadenswil (Svájc) – Vaduz (Lichtenstein) – Innerbraz (Ausztria)

Szeretek óvatosan bánni a „leg”-gel kezdődő szavakkal, így a legjobb, legrosszabb, legeseménytelenebb vagy legizgalmasabb szavakat csak ritkán használom. A 15. nap a kivétel: három országban jártam ekkor egy nap alatt, így méltán érdemelte ki ez a szakasz a „LEG tartalmasabb nap” címet.

Kerékpárral Svájcba -14. rész- Zürich túl messze van

Day  #14: Jestetten- ZÜRICH –Wadenswil (Svájc)

’Már csak egyet kell aludni’ –gyerek koromban mindig számoltuk, hogy hány nap van még hátra, mielőtt nyaralni indulunk. És ez valahogy megmaradt. A jestetten-i kempingben ugyan ezzel a gyermeki várakozással aludtam el: már csak egyet kell aludni, és elérem a túra legtávolabbi pontját, Zürich-et. Ám, ahogy a közhely szól: a célunk eléréséhez göröngyös út vezet, a célokért meg kell küzdeni.

Kerékpárral Svájcba -13. rész- Lassan járj, tovább érsz?

Day  #13: Donaueschingen – Jestetten

Mivel Donaueschingen-ben egy  füves réten éjszakáztam, reggel ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy sátrazni a pucér csigák is szeretnek. Potyautasok nem jöhetnek Svájcba –gondoltam magamban, és a már napokkal korábban begyakorolt mozdulatokkal lepöcköltem őket a sátorponyváról. Összepakolás után egy új kihívással szembesültem: az útvonaltervezéssel. Bécstől indulva a  Duna forrásáig végig a Duna menti kerékpárúton jöttem, egyszerűen lehetett követni a Donauradweg balra vagy jobbra táblákat, így nem kellett túltervezni az útvonalat. Persze még így is akadtak néhol fennakadások, mivel a Duna menti kerékpárút rendre becsatlakozik a folyó menti városok szerteágazó bicikliút hálózatába, de még ennek ellenére is, olyan a bicikliseknek, mint a sín a vonatoknak: a pálya adott, az irány adott, egyszerűen végig kell menni az előre kijelölt úton.

Kerékpárral Svájcba -12. rész- A Duna forrása

Day #12: Sigmaringen – Donaueschingen, a Duna forrása

Reggel korán otthagytam a szállásom. A rutinfeladatok után még kicsit beszélgettem a mellettem táborozókkal és a Fekete erdő sűrűjébe vetettem magam. Mivel aznap már csak valamivel több, mint 100 km-t kellett tekertem, hogy elérjem az út elsődleges célját, a Duna forrását, hajtott a kíváncsiság és az izgatottság.

Kerékpárral Svájcba – 11. rész – A Fekete erdőben

Day #11: NeuUlm-Sigmaringen

A Duna a Fekete erdőből ered és a Fekete tengerbe torkollik” – szól az általános iskolás földrajz tankönyv. Reggel, a tóparti vadkempingben azzal a kellemes érzéssel keltem fel, hogy a nap folyamán, ha minden a terv szerint alakul, beérek a Fekete erdőbe. A napom búcsúzkodással kezdődött, újra megköszöntem a vendéglátást is tovább indultam a forrás felé.

Kerékpárral Svájcba – 10. rész – Felhőszakadáson át a citromos Beck’s-ig

Day #10: Steppberg – NeuUlm

A természetben eltöltött éjszaka tökéletesen pihentető volt. Reggel felkelve újra megtapasztaltam, hogy egy kiadós alvás teljesen kicseréli az embert: új energiák, regenerált izmok, mosoly, valahogy úgy éreztem magam, mint a reggeliző müzli reklámban a gyerekek. Összepakolás után otthagytam a „templomaimat” és a dombról legurulva a túloldalon, a következő településbe érkezve már be tudtam azonosítani, hogy településileg hol is aludtam az előző éjszaka.